1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
PROHÁSZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 225 kimenője, csak a szegény ágybanfekvőnek nem ; s a hihetetlenül elfoglalt püspök, aki az előkelő szalonok székeiről percnyi pontossággal, kérlelhetetlenül tudott fölpattani, órákig ült el egy-egy szegény beteg munkás vagy cseléd betegágyánál.“1) — Kell-e ennél szebb példa a lelkipásztornak vagy a patronázstagnak ? Aki eszméket tudott adni, az élni is tudott s való élet közvetlensége volt szorgalmazója mindenkor eszméinek ! Az egyszerűségéről úgyis annyira nevezetes Prohászkát jellemezni nem újszerű. Hisz az ő megjelenése mindig a kopottas reverenda volt, püspöki bevonulása is csak breviáriummal kezében és esernyővel hóna alatt történt. Kell-e ennél több bizonyíték ? Mégis felhozunk egy ilyen kedves esetet az életéből — egyik papja nyomán : „Hermelin palásttal vonult a székes- egyházba az egyik ünnepen. Térdet hajtőt és én észrevettem, hogy a lábán a cipőtalp tátogat. Az aranyszívű jó atya, jó cipőjét odaadta valamelyik szegénynek és a nagy donátor most ott térdelt hermelinpalásttal a vállán és lyukas cipővel a lábán. íme : ez is Ottokár stilus !“* 2) Valóban az ! „Emellett mélységes evangéliumi segitenivágyás és akarás feszíti szívét. Üres kézzel nem ment el tőle sem kérő, sem panaszkodó. Ráért minden szomorúnak személyesen Írni, mindenkit személyesen meglátogatni.“3) Ad mindenkinek, amit csak tud. Kinek pénzt, kinek vigaszt. Aki sugárzó lelkének melegét kéri, ad neki, adja magát, adja lelkét. Vagyont nem sokat adott neki a jó Isten, de ebből a kevésből is soknak adott. Lelke azonban nagy volt s ezt osztotta, aprította, tördelte a koldusoknak, az élet szegényeinek és szerencsétleneinek. Midőn a földbirtokreformot ragadja tolla alá, akkor már ő megcsinálta a saját birtokán azt, amit tehetet. Osztott földet örökbérbe. Prohászka irtózott a szónoklástól, mely csak kigondolt mondatokon épült. S eleinte nem is tudta elgondolni, hogy az emberek a tárgyi élet mellőzésével is tudnak beszélni. Csak később döbben reá erre. 5) Schütz : Prohászka pályája (Ö. M. XXV. k-ben) 139. o. s) Hajós József : Végtelen felé. 316. o. 3) Schütz : i. m. i. h. 15
