1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
222 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. a kér. szocializmus az utolsó időkig nem nagyon vett tekintetbe. S azt mondja : „Tömegmozgalomról a keresztény szocializmus alapján ez idő szerint nincs szó s hozzáteszem, nem is lesz mindaddig, míg a nagy munkástömegeknek — értem itt a kézi munkásokat épugy, mint a szellemi munkásokat — gazdasági érdekeit föl nem karoljuk azzal a radikalizmussal, mellyel azt a szociáldemokrácia felkarolja.“1) — Vagy ahogy alább mondja negativ értelemben : „A keresztény szocializmus gyönge oldala, hogy a gazdasági kultúráért s a munkásélet nívójáért nem veti magát azzal az elszántsággal a küzdelembe, hogy a tömegek megérezzék : ez jót akar nekünk, egész jót, jót testünknek, jót lelkűnknek“ ? íme ez a célkitűzése Prohászkának a kér. szociális mozgalom számára. Kettős itt is az irány, mint máshol is, de itt erőteljesebben hangsúlyozza, különösen az anyagi emelkedést. Ezt ő a szociális törvényhozás szükségességével bizonyítja. Csak a jogos segítés vezet. Ha ezek után átfutunk e gondolatsoron, szemünkbe ötlik az a nagy szellem, melynek kiáradásai ezen szociális eszmék. Ma talán már közismertek az eféle eszmék s az élet már ilyen gondolatok szerint ütemez. Ha ez igy van, kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy Prohászka volt az eszme irányítója. Mert nem lehet az, hogy aki majd négy évtizeden volt a keresztény magyar társadalom vezére s az országnak legnagyobb alakja, ne az hozta volna meg azt a sajátos eszmefordulást, ami a magyar életben történt. Az eszmefordulás az önös embertől a szociális ember felé történt. És mi más Prohászka szociális működése, mint e fordulat irányítása az elnyomottak és elnyomók között? A mélységet, mely a két tábor között fennáll, át akarta hidalni. Azt mondta tehát : Szeressünk nagyon ! Vessünk erős pilléreket a keresztény hit igazságaiból mi — akik jósorsban élünk, hogy a szeretet lenyúló aranyhídja le ne szakadjon testünkről. Vagyis kettős legyen a mi megmozdulásunk : bensőséges és leereszkedő. A bensőség melegít és kitörni vágy, a leereszkedés alkalmat ad e kitörések szétszórására a hitetlenek, az eldurvultak között. l) XI. K. 242. — 2 u. o.
