1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
PROHÁSZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 201 bele azt, amit lelke legmélyéből kiáshat, t. i. a krisztusi szeretetek“1) Mindig a szeretetre utal. A szeretet mindene. Mindent a szeretetből eredeztet. Ez az evangéliumnak igazi értelme — s ezt ő felfogta, mert ez árad ki minden sorából. Prohászka lelke a szeretetet itta magába s ezt árasztotta ki egyéniségéből. Mintha folytonosan ismételné magát. Bárhol van, bármely pontján áll a szociális munkának, mindig a szeretettel zárja le mondókáját ; ezzel ad nyomatékot annak, amit mond. Ügy, mint Szent János apostol, ő is elégnek tartotta a szeretetet. Mert a szeretet keblünkben állandó forrás, mely a munkálkodásban állandóan új indításokat s az ő kedvenc szaván : „inspirációkat“ ad. Ez kell a szociális munkában, mert: „nem síneket, nem vágányokat kérünk mindenek előtt, hanem kérünk elsősorban apostoli lelket és szerető szíveket, mellyel az embereket visszahozzuk Isten útjaira.“2 3 4) Ez a találékony szeretet! Máshol lemondó s munkálkodó szeretetet kér: „Szeressünk úgy, hogy másokért dolgozni, s értük valamit eltűrni s elviselni tudjunk.“8) Egyik karácsonyi levelében pedig ezt írja: „Ha meleg lesz szívünk a karácsonyi szent örömtől, akkor tudunk majd szeretni magunk is — tudunk majd adni s ki nem fáradni.“*) És újévre : „Krisztusnak embert s lelket szerető szellemét kívánom magamnak, hogy szívem is melegebb legyen tőle s lelkem is jobban győzze azt a munkát, mely ki nem fárad s újra kikezdi a nehézségeket s hogy kitartásom is legyen, mikor nem megy minden a kedvem szerint.“5) íme a szeretet mikép folyik be minden tevékenységünkbe, mikép ösztönöz kitartásra, mikép ad új utakat s lendületet. Ez benn van az Evangéliumban, de Prohászka működése idején ezt nem érezték ki. Máskor lisieuxi szt. Teréz lelkekért imádkozó szellemét idézve megjegyzi : „Ezt jó lesz utánoznunk. Ezáltal ugyanis beleállítjuk a lelkeket érdeklődésünk s törekvésünk gyújtópontjába s ébren tartjuk a velük való törődést s az irántuk való i) I. k. 284. o. 3) I. k. 254. o. 3) u. o. 234. o. 4) u. o. 331. o. ®) u. o. 229. o.
