1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
196 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. naszkodjunk, hanem tegyünk. Nekünk (t. i. a papságnak) kell tennünk : nincs kire hárítanunk a késedelmezés okát s a mulasztás vádját.“1) — A szociális munkára tehát nem kell várni infallibilis döntést, ezt meg kell indítani. Az Egyház a papság mozgatásában, a katholicizmus társadalmi feladatainak megvilágításában s a kötelezettségek hangoztatásában Prohászka mindig kemény hangot használt. Tette ezt azért, mert a Rerum Novarum állt a háta megett, melyet hazánkban alig akartak észrevenni — de meg a német katolicizmus erős orientálódása a szociális munka felé is biztatta őt. Erőteljes fellépést követel a katholicizmustól : nem forradalmit, mert ez nem az ő dolga, bár a forradalmak elveit magunkévá tehetjük ; „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség nem az evangélium elvei?“* 2) — Erőteljes csatlakozást kér az új kor ideáljaihoz, s a régi rendhez tapadó konzervativizmus lehántásáról beszél.3) Vagyis eleven világszemléletet sürget, mely a társadalmi életet nem merev formának nézi, hanem élő, fejlődő, forrongó folyamnak. „Lehet a katholicizmust úgy beállítani — írja — hogy szembenállón minden újítással; lehet, de ez baklövés.“4 5) Vannak az újítások között elvetendők, de vannak megragadandók, s ezen a ponton kell a fennálló visszásságokat kiküszöbölni. De ha elzárkózunk minden újítástól, nem hallgatnak meg, nem tudjuk megfogni az embereket. „Ha azonban — a haladás vezércsillaga alá áll az egyház, akkor főfeladata megismerni a kort és szükségleteit, hiányait és bajait ; főfeladata felismerni az irányt, mely utat nyit a haladásnak, felismerni az eszméket, melyek uralkodnak, melyek megértek a történelmi fejlődés forró napsugarai alatt, hogy érett gyümölcsként áldásos intézményekben hasznára váljanak az emberiségnek. Mert biztos, hogy a megért eszmék szerint alakul a világ, s az eszmenyílás irányában indul meg a haladás.“0) Meg kell hát ismerni a kor embereinek lelkivilágát, a benne forrongó eszméket és vágyódásokat, s ezek alapján in>) XI. k. 43-44. o. 2) XXIII. k. 341. o. 3) X. k. 39. o. 4) XXXII. k. 341. o. 5) X. k. 36. o.
