1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
188 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. akik a szekéren ültek ; kevesen, akik e vágtató szekérhez hozzákötötték magukat, de a rombolás nagy volt. — És ugyanaz a liberalizmus, mely annyi embert tönkretett, öntudatra ébresztette az elsodortakat, az emberi egyenlőségnek érzetét helyezte beléjük s háborút üzent minden embertelenítő törekvésnek. Itt kezdődik a modern szociális kérdés. A jelen kor története tehát ez : az emberi osztályok különbözőségének ki mélyülése s e mélység kiegyenlítésére való törekvések. A társadalmi osztályellentétek kimélyítése a liberalizmus hibája — állapítja meg Prohászka. Nem mintha azelőtt nem lett volna szegénység és nyomor, hanem a meglevőt fokozta s mindennapi kérdéssé tette. Érti itt a szabad versenyt, mely a gépeket is hatalmába kerrítette. Mivel a szabadverseny garázdálkodása teszi nagyarányúvá a szociális kérdést, azért Prohászka is itt kezdi a bírálatot. Ezeket írja : „Az ész arra van Istentől adva, hogy kutasson, felfedezzen, feltaláljon, amit csak kikutathat és kitalálhat ; s az értelmi és erkölcsi tehetségek szintén arra valók, hogy kifejlesztessenek ; azért a gépeket, mint az ész érvényesülését s a konkurrenciát, mint a fejlődés nemes paripáját, nem szabad láb alól eltenni, hanem örömmel és önérzettel kell reájuk tekinteni.“1) A liberalizmus tehát jó ponton kezdte. Ami az emberi nem javulását előmozdította, azt ragadta meg. Ennek még semmi következménye nem lett volna, ha a liberalizmus nem liberalizmus s a féktelen szabadságot nem csapja hozzá megváltó programmjához. De ép itt mutatkozott ki a gyengéje. A szabadversenyt s a féktelen konkurrenciát tűzte zászlajára, mely rombolója is lehet az emberiségnek. A verseny akkor jó s valódi, ha egyenlő felek indulnak s útjukban nem törnek semmit, vagyis : ha ész ésszel, munka munkával, gép-géppel, tőke-tőkével versenyez. Ez az igazi verseny. Minthogy a futásban is atléta-atlétával s nem motorkerékpárral áll szemben. A liberalizmus azonban a versenyt nem szabályozta és a megkezdődő küzdelemben egymás mellé állította az észt és a tőkét, az iparost és a gépet stb. A versenyben a tőke beleült a gépbe és az száguldott vele. „A gép tö1) Ö. M. (Összegyűjtött Munkái) XI. k. 89. o, .
