1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

186

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

Prohászka Ottokár szociális eszméi.

Irta : Belon Gellert.

„Minden idő titáni küzdelemre várt vezérét magában kell, hogy megkeresse!“1) — mondja az egyik papköltő. Ez igaz, mert a korok mindig maguk teremtették elő azt az egyént, aki vezér volt, aki irányító volt a mindenkori jelen kérdéseiben. Pázmány, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák mindnyájan egy- egy korszakot képviselnek. — Hát a jelen korban, midőn a küzdelem oly nagy, midőn a megoldatlan kérdések forradalmakat csinálnak, van-e vezérünk, van-e reménységünk ? A magyar katholicizmus reménnyel nézhet a jelen összevisszaságába, mert van vezére, van csillaga, ki reményt gyújt a kérdések által zaklatott világba ; van forrásunk, kiből meríthetünk ; van Prohászkánk ! Bár már elköltözött, mégis mondhatjuk : Ö van, Ö él, ö vezérel, mert oly egyéniséget alakított ki magában, mely 69 év kereteiben el nem fér. — Nagy a küzdelmünk, de Prohászka a vezérünk !

A XX. század érdeklődési tere az új szociális társadalom. Törekvése : az emberiség kiegyenlítése a személyes szabadság és tisztességes megélhetési mód alapján. Küzdelme : a lelketbénító nyomor lerázása, s az igazságtalanság megszűntetése. Háborút, forradalmat a szociális gondok keltik ; mindenütt az új szellem dolgozik ! A helyzet nem mondható tisztának ; bonyolult az, mert nagy téren mozog, sok kérdést érint ; talán mondhatnók így : az ember összes problémái előtérben vannak.

Hogyan áll ebben a helyzetben Prohászka ; hogyan nézi ő a szociális kérdést ? Hogyan beszél a kor kérdéséről az, aki lelki megújhodást hozott? Mennyiben vezér a szociális kérdés terén a lelki vezér, gondolathős, a szellemi irányító? Prohász- káról azt mondták, hogy ő univerzális zseni : lelkiember, életművész, szónok, író, költő. Igen, Prohászka minden, de nem külön-külön, hanem összeforrva. Ha tehát a szociális Prohász- kát keressük, nem találjuk meg őt elválasztottan azEvangéiiu’) Pakocs Károly : Imádkozik a püspök.