1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
SZŰZ MÁRIA TISZTELETE SZENT ISTVÁN HALÁLÁIG. 175 ságáról híres magyar bátor harcosa volt vallása érdekeinek is. Mind a vallásos érzés, mind a nemzeti öntudat rendíthetetlen támaszt nyert a Magyarok Nagyasszonya tiszteletében. A borostyán íelkúszik a várromok hatalmas szikláira, körülövezi azokat, gyökerekkel tapad hozzájuk, úgyhogy nincs az a szélvész, amely onnan letépné. Epúgy ölelte körül a magyarok vallásos lelkülete és hazafias érzése a Bold. Szüzet és hozzásimulva, belőle erőt merítve törekedett a magasba, az istenséggel átitatott magyarság magaslataira. A magyarok Mária-tiszteletének szálai Géza fejedelem koráig nyúlnak vissza. A Thuróczi-krónika szerint Géza isteni intésre nagy buzgósággal fogott hozzá a kereszténység terjesztéséhez. Mint népének igazi atyja, szeretettel intette azt a szent keresztség felvételére. De ahol ez nem használt, ott a vezér tekintélyével és hatalmával lépett fel. Nem akarta, hogy „népe sötétségben tévelyegjen és az ördögnek szolgálva önmagát veszítse el . . .“*) A magyar nép nagy tömegekben keresztelkedett meg, részben ugyan az erőszak hatása alatt, de nagyrészben meggyőződésből, az isteni kegyelem megvilágosítására és indítására. Géza nem elégedett meg azzal, hogy népét odavitte a ke- resztkúthoz. Atyai szivének gondoskodása kiterjedt arra is, hogy Krisztusnak ez a zsenge nyája gyakorolhassa is hitét s a gyakorlat által megerősödjék abban. Mindenfelé templomokat építtetett, püspököket, papokat tartott fenn, akik népét a vallásban oktatták, vezették. A templomok részben Szűz Mária tiszteletére voltak szentelve. Igaz ugyan, hogy csak egyről, a váci Boldog- asszony templomról tudunk efelől történetileg bizonyosságot szerezni.'2) Mivel azonban Thuróczi „Isten és a Bold. Szűz Mária és a többi szentek tiszteletére mindenfelé emelt templomok“-ról beszél,3) joggal gondolhatunk arra, hogy a vácin kívül Géza több templomot is építtetett a Bold. Szűz tiszteletére. Sajnos, arra nincsenek pozitív adataink, hogy a nép éle*) Id. Katona : Hist. Crit. primorum Hungáriáé Ducum, Pestini, 1778. pag. 676. 2) V. ö. Balics Lajos dr. : A róm. kát. egyház története Magyarországban, I. köt. Budapest, 1885. 87. o. 3) Id. Katona i. m. pag. 676.
