1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
SZENT IMRE HERCEG LEGENDÁJA ÉS A TÖRTÉNELEM 173 len volt a îogadalomtételnél s legalább a feleségének, kit szintén rávett a szűzi életre, tudniok kellett róla. Ennyit a legenda is mqnd, többet meg mi sem engedhetünk meg. Ha ugyanis másvalaki is tudott volna a fogadalomról, elsősorban kellett volna erről tudnia Szent Istvánnak, már pedig ennek nehézségei vannak. Szent István ezen esetben könnyen megsemmisíthette volna gyermeke fogadalmát, mivel erre Szent Imre még nagyon fiatal korában kötelezte magát, ha pedig megtehette volna, országa jövőjének érdekében meg is tette volna s akkor ez is engedelmeskedett volna atyja óhajának s gondoskodott volna utódról. Vagy pedig, ha Szent István mégis tiszteletben akarta volna tartani fia fogadalmát, úgy a házasságot nem erőltette volna. Kétségtelennek látszik tehát, hogy Szent István nem tudott a fogadalomról. Ezzel le is tárgyaltuk mindazt a részt, melyeknek némi történet-kritikáját akartuk adni. A végén sajnálattal kell megállapítanunk, hogy bizony a Szent Imréről szóló legendának csak kevés helyéről tudjuk biztonsággal elmondani, hogy ez valóban történelem a legendában. De viszont azt is észrevehettük, igen sok azért az olyan rész is, mely erős valószínűséggel bír. Van tehát e legendában történelem, csak ezt nem tudós jegyezte fel, hanem a hívő nép hagyománya tartotta fenn számunkra. Bátran nyúlhat hát a történész is ehhez a XII. századeleji legendás életirathoz. A szűkszavú történelem gyér adatait egészítse ki ennek tudósításaival! Több gondot kell csak fordítania e legendára, akkor a történetíró számára is a történelem és a legendás való lesz az a két kerubszámy, mely Szent Imre kerubalakját átsegíti, átröpíti a lezajlott majdnem ezredéven s ide varázsolja elibénk a múlt homályából az eszményi ifjúvá és férfivé bontakozó, igazi Szent Imre herceget.
