1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

166

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

völte és lebilincselte a szent csodálatos egyénisége s a napjaikban is történt csodák, hogy ezt is elfogadták volna, még akkor is hátra van egy másik nehézség, arra az esetre, ha a csókjelenetet, mint ilyent tekintjük. Nem tudjuk ugyanis megérteni, hogy ha a szerző betoldásával csak az előadást akarta élénkíteni, úgy miért éppen olyan keretbe helyezi mondanivalóját, mely e szokásnak nagy elterjedtsége, hétköznapi volta miatt a legkevésbé sem tarthatott számot érdeklődésre. Ha pedig mégis leírta, csak azért tehette, mert megtörtént. Sőt még ennél is tovább kell mennünk. Ezt a közönséges esetet nem volt érdemes leírni sem csak azért, mert megtörtént. Valóban. A legendából láthatjuk, hogy nem annyira a békecsókokon, mint inkább azok adásának a mikéntjén van a hangsúly : „Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg“ — olvassuk a legendában.

Önmagában azonban még ez nem lenne érdekes, inkább csak különös, miért az előadás külső díszét sem igen szolgálhatta. Nem marad tehát itt más hátra, mint megkérdeznünk még, vájjon nem költötte-e esetleg a szerző ezt a részt azért, hogy másokban is fellobbantsa a szentnek vallásos tiszteletét? Kétségtelen, hogy az egész fogadtatásról s annak lefolyásáról szóló értesítésnek volt vallásos célja, hisz maga a legendaíró mondja az „emberi természetünk gyarlóságain felülemelkedő“ s az „ártatlanoknak mélységes titkokat feltáró“ kegyelmet magasztalván, „hogy megvolt benne ez a kegyelem, tanú rá az imént elbeszélt történet.“ De meg magának, Szent Imre személyválogatásának a megmagyarázásából is világosan kitűnik a vallásos vonatkozás, hol ezeket mondja a szerző : „Szent István király . . . kíváncsian tudakoló fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyiknek érdemeit elszámlálta atyja előtt. Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta ő meg az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűz maradt.“ Az egész kérdésnek az ugrója azonban, ami már bennünket is közelebbről érdekel, az, hogy a következő