1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
A JÉZUS SZÍVE TISZTELET PROHÁSZKÁNÁL. 151 kibb, mindennél, amit addig írt ; ez nem írva van, hanem élve.“ (Schütz: „Prohászka a pap és apostol“.) Jézus Szívén a lángok mást is jeleznek. . . Ez a Szív lángol, ég, buzog — a szeretettől. A Szent Szívet tüzes lángok pirosítják a szeretet bíborába. A ki Jézus Szívét tisztelni akarja, annak szeretnie kell. Krisztus úgy tárja elénk a szeretetét, amint azt senki más nem képes. Tiszta a szándékban, állhatatos a kitartásban. . . Gazdagon szórja ajándékait, . . kiárad, mint a tenger dagály idején, hogy a part száraz üregeit telecsókolja hullámaival . . . Jézus bennünket is vinni akar. Akarja, hogy Szívén tüzet fogjon a szívünk és szeressünk. Krisztus képes erre, hiszen szeretete a második isteni személy szeretete, ez pedig végtelen értékű. Akarja is, hogy éljünk a krisztusi élet programmja szerint, melynek vérpiros pecsétje a szeretet. Prohászka lendülettel, csodálatos erővel sürgeti, követeli, sietteti Isten iránti szeretetünket. Apostoli buzgóságában sok segítséget akart nyújtani a törekvő, induló, feszülő embereknek. Egy ilyen segítsége az, hogy elibénk rajzolta Jézus Szívét, „a mi szere te t-mintánkat.“ Hangsúlyozta, hogy „csak egyetlen nagy szeretet van, egyetlen szeretet, melyhez nincs fogható, mely minden szeretetnél hasonlíthatatlanul fölségesebb : az a szeretet, mely a mindenség fölött világít. Az isteni szeretet, Krisztus szeretete, minden élet, minden üdvösség középpontja“. (Elő 'Vizek Forrása. 327.) Isten a szívet azért ültette belénk, hogy ezt a szeretetet gyakoroljuk is. A szív helyes nevelésére serkent. „Mindazt, ami örvendetesét, vigasztalót hoz az élet, fogadjuk hálásan, élvezzük vidáman, Isten küldte. — Jósága gondolta el nekünk. Ha pedig gyász és fájdalom ér, viseljük bátran és szeressük Istent rendíthetetlen hűséggel. Se örömnek, se fájdalomnak ne legyünk szolgáivá, a szeretet emeljen minden helyzet fölé, ez tegyen világ és élet urává bennünket.“ (É. V. F. 279—80.) „Ha van szeretetem vagyis tüzem, akkor birom“ az életet, a küzdelmet, a harcot. „A napi munka, foglalkozás, gondok, kellemetlenségek, gyarlóságok olyanok, mint a tűzre dobott avar, kóró, paréj, pozdorja, lim-Iom ; kicsit lefojtja a tüzet, de azután ki-kitör, majd itt, majd ott fölcsapódik s átvetődik s felnyilall s körül
