1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

148

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

uralkodnak“. Szíve lángol, mert aki nem ismer pihenést, az ég, dolgozik . . . Lángol, mert szeret, . . . s aki szeretetből mindent megtesz, annak lelkében él majd a harmónia és öröm.

Jézus Szíve lángol ... A láng az égés, . . . olyan mint az élet , . . aktivitás jellemzi . . . Lobog, melegít, tüzesít !... Nincs pihenése ... Mi más ez a mi életünkben, mint aszké- zis. Léleknevelés „az a lélekmunkázó véső, amely sebezve formál, de célja nem romboló sebzés, hanem a diadalmas forma ... az aszkézis, a cselekvés fegyelme, feladata a tettek hordozóját, a testet a lélek szófogadó orgánumává tenni. A lélek emlékezik és teremt ... Az aszkézis szabályozó készülék. . . Munkaeszközei az örömök fegyelmezése és a szenvedések elvállalása.“ (Élővizek forrása. 354—55.) Munkálkodni ; állandóan lélekkultúrát művelni,

..........akarni, törni, kapaszkodni, kúszni kell, adni s százannyit kapunk, fáradni- és megenyhülünk, igát ölteni és szárnyaink nőnek“. (É. V. F. 269). Erre a kultúrára nevel Jézus Szíve, ez „Krisztus minden tudományt felülhaladó szeretetének“ (Eph. 3. 1.) kultúrája. Prohászka nem merül ki, nem fárad el ennek ajánlásában. Bátorít, segít, buzdít az isteni Szív utánzására, . . egy szép élet aszkézisére. Nem lágyságot ért ezalatt, hanem kemény munkát. . . Amit azonban kér, azt előbb ő élte át. „Nem mondja ez igaz, ez nem igaz, ezért meg ezért. Fölényesen, a tény imponáló fölényével szól : ez jó, ez igaz, ez így van. Próbáltam, megtettem, átéltem. Jó : próbáltam. Lehet : próbáltam. Ezért tedd !“ (Sík Sándor : Prohászka a költő. Brisits. 244 o.) Harci kürtjét fújja fáradtság nélkül. „A nyers kőből, legyen az még oly értékes is, véső és kalapács nélkül sohasem lesz műremek, a fa olló és balta nélkül vadhajtásoktóf mentes nem marad.“ (É. V. F. 282) Vagy ugyanitt tovább folytatja : „lehetetlenség állandó küzdelem, állandó munka nélküf szép nemes életet élni s ez a lehetetlenség bennünket teljes életünkben éberségre, erőink megfeszítésére kényszerít. Munkában szabadság, szolgaságban kínlódás. Mig az ösztönök igája alatt nyögünk, addig sok a fájdalmunk. Ha erejét az ember az ösztönösség ellen érvényesíteni akarja, munkát, küzdelmet kell vállalnia. A természet nagy országa körülöttünk és ben-