1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

1.26

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

Ha az ember egyszer már megtalálta a boldogságot s hozzátapadt, akkor önmaga nem távozik tőle, hanem örökké s csakis örökké bűvkörében akar élni. Ezt alátámasztja az ember viszonya a boldogsághoz.

Az országok határait körülbelül így rajzolja meg Ágoston ; lakóira nézve pedig az a megjegyzése, amit Szt. Pál írt a Ga- latákhoz : Ne ámítsátok magatokat . . . sem a paráznák, sem a házasságtörők . . . stb. nem bírják a mennyek országát,1) és Ágoston kiegészíti, nemcsak, hogy az eretnekek nem, hanem akik gonoszul éltek, sőt az sem, kit a halál az előbb felsoroltak közül egyben is talál.2) Szóval mindazok, akik nincsenek Krisztusba beleoltva, mint fejbe s Krisztussal nem alkotnak egységet, hanem a halál órája Krisztus-távolban lepte meg őket.

Honpolgárok tehát ott az angyalok, valamint a Szentek, Próféták, Apostolok, akiket méltónak talált az isteni Ítélet, kü" lönösen a vértanúk (regnum coelorum superaedificatur sanctis et fidelibus.'")

A kérdés újra felmerül és hozzákapcsolódik ahhoz a problémához, vájjon az igazak menten minden adósságtól bebocsátást nyernek—e a menny kapuján? Ágoston itt is kétkedve felel. Amíg az Enarr. in Ps. 196, 4. azt mondja, hogy „ott örülni fognak Krisztus eljövetele után“ de csak azután, — addig a János-evangélium magyarázatánál4) úgy nyilatkozik, hogy „abban (mennyben) vannak már, amint rendelte az Úr.“

Mondhatja valaki erre, hogy itt az apostolokra, vértanúkra gondol Ágoston, akiknek ottlétéről sohasem kételkedett.

A hivatalos honpolgárai azonban az örökkévalóságnak azok lesznek, akik a jobb oldalon állnak majd ; azok az „áldottak,“ kik a Bárány hívására megindulnak elfoglalására annak az országnak, amelynek vágyban, gondolatban mindig tagjai voltak. Számuk, dacára kisebbségüknek a kárhozottakkal szemben, megszámlálhatatlan „kimondhatatlan sokaság.“

Ez a nagy csapat fog örökre uralkodni Krisztussal. Mind1) Gál. 2, 19. 21.

2) De bap. c. Don. IV. 20.

3) Enarr, in Ps. 13.

4) in Joan. Ev. Tr. 68.