1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
124 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. pláfói filozófia alapján építi fel az Isten városát. A menny fogalma alatt helyet ért. Amint a pelagián vitában ki is jelenti, „semmiféle középső hely (locus) nem marad,“ — írja Pelagius- nak. Itt a szöveg-összefüggés mutatja Ágoston gondolatát, mely helynek gondolta a mennyek országát. Sok helyen beszél „locus coelestis“-ről, ahol a szentek élnek örök boldogságban. Tehát ő sem lát a mennyország elnevezésben mást, mint a mai theologia, vagyis azt a helyet, ahol megigazultak a bűn és büntetéstől ment szent lelkek élik az ő szentháromságos életállapotukat. Az örökélet gondolata minden prédikációjában előkerül Ágostonnak. Hogyne állítaná ezt hallgatói elé, mikor hathatósabb indítékot, ösztönzőbb jutalmat nem tűzhet ki a küzködő ember elé, mint a „cumulus et summa omnium bonorum“-ot. így határozza meg az örök életet. Azt, amit óhajtunk, azt, amit valamikor Ádámban megízleltünk, de elvesztettük : azt újra visszaadja nekünk az örök élet. (Totalis redemptio gondolata.) Amikor Ágoston az örök élet meghatározását adja ez előbbi formában, egyben rámutat annak tartalmára is, rávilágít annak életmódjára, gazdagságára, boldogságának mivoltára. Később látni fogjuk, hogy ennek a boldogságnak forrása az Isten, ennek az életnek Isten a melegítő napja . . . Körülötte kering a mennyei seregek életárama. Isten közelség ! Istenközösség ! S ezzel kizárja Ágoston még az árnyékát is annak a gondolatnak, hogy a mennyország nem volna több, mint a földi vágyak teljesülésének messze, távoli birodalma, földízű, közönséges anyagi gondolatok megvalósulásának álma. Emberalkotta, búfelejtő örömök színes világa . . . mind, mind, amit a chilias- mus próbált belefecskendezni az Isten országának levegőjébe. Egyik beszédjében kemény szavakkal bélyegzi meg azokat, akik még mindig földi mennyországról álmodoznak.1) Szigorú kiíakadásának rúgóját egy másik hely adja, ahol mély i) Sermo 146. 11.
