1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

HOGYAN TANULT MEG ISKOLÁNK MAGYARUL? 107

maguk és csak azután lépnek ki a világ zűrzavaros zajába, mert csak így állhatják meg férfiasán helyüket a nyelvészet zajgó viharaiban. Tanulnak előbb egymástól, hogy később taníthassanak.

Az első évek alapvető munkája.

A nyelv tanulásában az iskola nem állott magában. Mindenki komolyan és készségesen vetette magát a honi nyelv művelésére és elsajátítására. A legtöbb szellemi mozgalom éppen a nyelvet tette tárgyává s amint láttuk, ebből a talajból nőtt ki a Magyar Gyakorló Iskola.

A nyelvtanok és segédkönyvek egymást érték. Mindegyik a szent ügyet akarta szolgálni és előbbre vinni. Az iskola pedig nyitott szemmel, tanulni kívánó lélekkel figyelte és kisérte ezeket, mert sohasem hagyta el a való, mindennapi élet talaját, A nyelvújítás nem mindig haladt a helyes mederben. A hirtelenül fellobbant buzgóság sokszor helytelen irányba terelte a nemzeti nyelv jóakaró művelőit. Néha csak magyar bélyeget ütnek az idegen szavakra, máskor szóról-szóra fordítják az idegen kifejezéseket. A nyelvtani ziláltság a helyesírási ingadozások, a sok új szó és esetlen műkifejezés aggodalomba ejtette a nyelv barátait. Kazinczy Ferenc látta a zavart, de maga vallja be : „A versengőket nem békére vontam, hanem heves és még makacsabb vitára. Ki nyugtot óhajt, harcra kél.“1)

Ne csodálkozzunk tehát, ha a nemes iskolában is némi ingadozásokkal találkozunk. A mindennapi élet rohanó árjából természetesen néha helytelen szavakat is átvett. Eleinte nem bírálta meg eléggé a befogadott szóanyagot és a jó szavakkal az idegenszerű kifejezéseket és az idegen nyelvekre emlékeztető mondatszerkesztéseket is elsajátította. Először anyagra volt szüksége, csak azután láthatott hozzá a nyelv csinosbításához, sajátos erejének zamatos eredetiségének a kibogozásához.

Az iskola jól fogta fel hivatását. Amikor a tagok a szentatyák műveit forgatták, csodálták azt a műgondot, a nyelvnek tökéletes erejét, amely azok olvasását élvezetessé tette s hasz») Toldy i. m. 183. 1.