1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
100 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. vétlenül Isten országának terjesztését választotta hivatásául és lelkileg, szellemileg készül e szent hivatás betöltésére. Földi hazánkat sem lehet semmi más tevékenységgel sikeresebben szolgálni, mint azzal, amely a hitből vett erővel, jobbakká, erkölcsösebbekké, önfeláldozóbbakká teszi a haza polgárait. — Benső együttérzéssel s igaz tisztelettel maradok őszinte hívük Apponyi Albert sk.“1) A kispapoknak melegszívű atyja és őket szerető Majláth Gusztáv Károly gróf, erdélyi püspök 1916. február 20.-án a neki küldött kiadvány díszpéldányát megköszöni és a következő szavakkal buzdítja az Iskolát a soha nem lankadó munkálkodásra : „Jól esik szívemnek ezen emlékükkel azon ígéretük zálogát elfogadni, hogy további munkálkodásukban is mindig Iskolájuk jelszava : „Istenünkért és Hazánkért“ lesz irányadójuk. Ifjú barátaim ! nem tudom eléggé lelkűkre kötni azt, hogy ez ígéretükről soha meg ne felejtkezzenek ; s egész életükön át munkálkodni meg ne szűnjenek. Ép azért egyikük se mondja soha : eleget dolgoztam, kifáradtam, most már pihenhetek. Munkában van az élet. S Istenünkért, Hazánkért soha sem munkálkodhatunk eleget.“2) Megható hangú levelet írt Rótt Nándor, amelyben meleg szavakkal búcsúzik a M.E.l.-tól és a Központi Papnevelde kormányzóságától veszprémi püspökké való kinevezése alkalmából. A szép levél megérdemli, hogy teljes egészében leközöljük. „Kedves jó Elnök Úr ! — így szól a levél. — Szeretett jó Bélám ! Köszönöm a Magy. Egyh. írod. Isk. nevében kifejezett jó- kívánatokat. Jól esett, hogy nemes szívok a vakáció végét sem várta be, hanem elnöki intézkedés alapján siettek üdvözlésemre. Jól esett szívemnek, hogy azok részéről találtam hálás megértésre, kikkel együtt éltem, kiknek éltem s kiket vezetnem kellett az Intézetben. Mindig örvendtem különösen azon buz- góságnak, mellyel a pesti Közp. Papnevelde növendékei a Magyar Iskolában dolgoztak, fáradoztak s mívelték magukat. Láttam, mint foglaltak álláspontot a mai kor minden égető *) 1915. ápr. 6. 2) 1915. febr. 20.
