1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A diakonátus dogmatika eszméje

90*

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

nyékét egyesíti „in idea“ a diékonus. Mint levita a maga fiatalságát adja oda Istennek, és Isten odaadja neki az Úr Krisztus örök bölcseségét és Szentjeikét és ad neki olyan helyzetei és hivdtést Isten országában, melynek már méltósága és munkaköre megteremti elvben a föntjelzett feszültségekben lappangó problémáknak megoldását;

Á diékonus mindenekelőtt a maga személyében és személyes nagyratörésében megoldotta a szolgálati viszonyban lappangó antinómiát Szent Pál szellemében: Isten országában aki szolga, az Úrnak szabadosa, és aki szabad, az Úrnak szolgája (1, Cor. 7, 21). Küldetésénél fogva pedig hivatott s kiválasztottságánál fogva természetfölöttileg képesítve is van arra, hogy amaz ellentéteknek probléma-élét elvegye és az élettermékenység polaritásaivá avassa. Hisz mint az egyetemes papság föl- kenlje a hívőket beviszi a szentélybe ; mint az asztal-szolgálat természetfölötti kirendeltje a vrilági vonatkozású ügyeket krisztusi szellemmel tölti meg ; mint személyes szent erőkifejtés kötelezettje a szerzetesekkel egy síkban és egy sorban áll, tehát közvetít papság és szerzetesség között : mint a hierarchiának, a szent uralkodásnak tagja szolgalelkülettől és stréberségtől egyaránt távol, a Krisztus-szolgálónak szent alázatával és szent önérzetével veszi ifjú vállára és fiatal leikébe a történelem legnagyobb ügyét : Ecclesiam Dei veluti tabernaculum portare.