1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
88’ JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. téphetetlen vonatkozásba kerül a diákonus a szentelő püspökkel és annak minden törvényes utódjával. Ami természetfölötti érték és kiválóság adva van a diakonátus szentségi jegyével, azt viselője a püspöktől kapta, aki kizárólagos joggal mondhatja róla : Ego te genui. Ami Lélek-közlés jár ama jeggyel, és ami természetíölötti lefoglalás van benne, annak egyetlen látható szerve a püspök. Az ő kéz-kiterjesztése árasztja a diáko- nusra a Szentlélek adományait, az foglalja le az ő ifjú életét és erőit az Ur szolgálatára. Következéskép az ő méltósága és személye jelenti és képviseli a diákonus számára az Ur Krisztust, akinek szolgálatára fölesküdött. Ez a kegyelmi viszony szabja meg szuverén biztonsággal, személyi kötöttségektől és pszichikai hangulatoktól függetlenül, a diákonus magatartását a püspökkel szemben. Minthogy a püspök szentelte őt az Ur szolgálatára, neki a püspökét a természetfölötti valóságok világánál kell néznie és benne meg kell látnia természetfölötti diákonusi méltóságának atyját. Szent Lőrinc, a diákonusok fölséges mintaképe lesz itt is a tanítója. Quo progrederis sine filio, pater ; quo, sacerdos sancte, sine diacono properas? Tu nunquam sine ministro sacrificium offere consueveras ! — ezt kiáltotta oda fiúi aggódása és minden segítésre kész lelke a vértanúság útján vánszorgó szent aggastyánnak, Szixtus pápának. S ebben benne van a diákonusnak egész köteles lelkülete püspökével szemben, a fiúi kegyeletesség és áldozatos szolgálatkészség. Ez a lelkűiét magyarázat nélkül megérti és külön meghagyás nélkül aláírja a régi intelmet ; A diákonus legyen a püspöknek füle és szeme és szája, sőt szíve és lelke (Constit. apóst. II. 44). Ez a fiúi kegyeletesség tisztában van azzal is, hogy a fiúság titkától még nagyon távol jár, akinek lelki problémát jelent ez a kérdés : milyen ember is az én atyám. Neki itt csak egy problémája van ; milyen fiú vagyok én ; és egy megoldása : nekem a diakonátus jegyének erejében itt nem az hivatásom, hogy megítéljem atyámat, sem az, hogy neveljem, hanem hogy tiszteljem és szolgáljam ; ami szolgálatra hivatva vagyok Isten országában, azt a püspök iránt való teljes alárendeltségben kell teljesítenem. S a diákonusnak el kell jutnia arra a termé
