1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. 84* vegye már most a diákonus a léleknek azt a plaszticitását, mely egyszerre tud alkalmazkodni gazdájához és a körülményekhez, az abstractumhoz és a konkrétumhoz ? mely egyszerre tud gazdája leié lemondani minden önállóságról és a konkrét helyzet leié teljes önállósággal tud fordulni? Honnan, ha nem abból a világból, hol kötöttség és szabadság, odaadás és egyéni kezdeményezés teljes harmóniába oldódik, vagyis a Szentháromság életközösségéből, mely a mi konkrét emberi föladataink számára a Szentléleknek az ellentéteket életegység feszüléseibe hajlító eleven ereje? (Dogmatika I. 264. lap.) Ehhez járulnak a diakonátus föladatának külön nehézségei. Nem épen a közvetlen oltárszolgálatra kell itt gondolni. Ez nem jelent különös nehézséget. Minden jámbor lélek szívesen meghúzódik az oltár árnyékában és szívesen sürgölődik szolgálatában. Hanem a diákonus az oltártól a templom pitvarába van küldve, arra a forgalmas, mozgalmas és részben veszedelmes helyre, ahol az Egyház a világgal érintkezik, ahol összeérnek és sokszor megtorlódnak a be- és kitódulók árjai. Már az igehirdetés is mennyi bölcseséget, körültekintést és egyben mennyi buzgóságot kiván ! Hogyan kell közvetlenül a Szentiélekből merítenie és benne megtisztítania indítékait, levetnie minden emberi hiúságot és egyben minden emberi félelmet annak, aki csak méltóan meg akarja nyitni ajkát is az evangélium hirdetésére ! Hát még annak, aki nagyobb koncepcióban akarja megvalósítani a missió nagy gondolatát ! Erre a munkára erőt, eszmét, kedvet csak a Szentlélekből lehet meríteni ; az Egyházat csak az fogja méltóan és áldással hordozni a lelkében, aki mindenestül átéli, hogy az Krisztus jegyese és a Szentlélek temploma; csak az, akiben élet és fakasztó erő lett az Ur Krisztus Lelke — Spiritum meum relinquo vobis, Spiritum meum do vovis . . . A Szentlélek adományaira a diákonusnak leginkább azon a területen van szüksége, hol a felületesség legkevésbé gondolná: az asztal-szolgálatban. Ez alá a szempont alá tartozik az egyházi fegyelem, szervezés, szegény-gondozás, gazdasági segítés, az ú. n. vegyes ügyekben (iskola, politika) való irányítás. Nem szabad azt gondolni, hogy ma, mikor alig vannak az
