1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A diakonátus dogmatika eszméje
80' JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. mely csak Istentől jöhet: Nec quisquam sumit sibi honorem, sed qui vocatur a Deo tamquam Aaron (Hebr. 5, 4.). Ennek következtében a diákonus a szolgának teljes felelőségérzésével, alázatával és készségével forgolódik ugyan az Egyház szine előtt, de nehéz küldetésében az emberek sandaságával és gáncsvetéseivel szemben egy Szent Pál önérzetével járhat: apostolus non ab hominibus, neque per hominem sed per Jesum Christum et Deum Patrem (Gal. 1, 1.). Közvetlenül az Úr Krisztustól van küldve és meghatalmazva, tehát azzal a rendíthetetlen nyugodtsággal és előkelő elszántsággal megy végig az életen, szolgálata minden állomásában, hogy a legbölcsebb és leghatalmasabb úrnak akaratát és programmját képviseli, s az meg nem szégyenülhet ; az ő ura nem kapkod és nem gyámoltalan- kodik, hanem teljes célbiztonsággal az örökkévalóságba épít. De ebben nem merül ki tartalma. A krisztusi alapítás forma szerint is tudatára hozza a fölszentelt diákonusnak, hogy ami a szentségi jegyben burkoltan benne van, t. i. az élethivatásnak Isten szolgálatára való végleges lefoglalása nem más mint az Úr Krisztus megváltó jellegével való hasonulás ; és erről az oldalról új közelséget és misztikái rokonságot teremt az Úr Krisztussal. A szentségi rend ugyanis annyiban is új világ, hogy benne a Krisztus misztikus méretekbe tágul és nő. A szentségek a régi theologusok mély fölfogása szerint instrumenta separata Christi hominis. A szentségek által a Krisztus-áhitó hű lelkek számára az idők végéig jelenlevővé válik az ő tekintete, szava, kezének áldása, szivének melege, lelkének szentelő ereje ... A diakonátus által a bűn, szegénység és gyámoltalanság súlya alatt roskadozó világba állandóan belehangzik az Úr Krisztus biztatása : Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megenyhitelek titeket. Hisz a diákonus elsősorban a szervezett keresztény irgalmasság fölkentje. És benne először hangzik bele a történelembe — egyelőre nyi- tányszerűen, az utolsóvacsorai Ür-imádság : Sanctifica eos in veritate (Jn. 17, 17.)! A diákonus az irgalmas Krisztus keze és a szentelő Krisztus útkészítője. 2. Anyag. — Az egyházirend szentségének anyagáról a Tridentinum után is, mint tudva van, nagy viták folytak ; XIV.
