1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

A szó

A SZÓ.

131

Áldott legyen a szó. Tudom, csak dadog,

Csak tizedét ha mondja az örök üzenetnek.

Tudom, máskép lesz, ha az új élet fölragyog,

Amikor a lelkek lelkekkel beszélgetnek.

A szó gyarló, rekedt, szegényes harsona.

Hiába zeng, búg, dalol benne a lélek.

Sirathatom (alig repült ajkamról tova),

Hogy lelkem csodás muzsikája mivé lett.

Áldott legyen mégis a szó, e csöpp csatorna,

Melyen a végtelen vizek lassan csurrannak át.

S áldott legyen a lélek, mely zengve, dalolva Viteti a kis vizcsöppekben roppant-magát. . .

Jöjj, röpke szó, gyenge törékeny gálya,

Reád rakom hát a lelkem kincseit.

Emeljen az örök tenger dagálya,

Szivemet koldus kikötőkbe vidd,

Koldus szivekbe vidd.

Mentes Mihály.

9*