1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
A Magyar Egyházirodalmi Iskola és a közélet kapcsolatai
14* JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. A kor, melyben élünk, oly nagy kérdéseket vet föl a hit alapigazságai, az erkölcs legelemibb törvényei, a társadalmi együtt- lét életfeltételei oly radikális áramlatok örvényei közé sodródtak, hogy ma elvont és a valóságtól eltekintő kérdések fesze- getése lehet egyes, négyfal közé zárkózó lelkek önző szórakozása, de semmiesetre sem a gondjainkra bízott emberiség nagy igényeinek kielégítése. Értsük meg Szentséges Atyánk példájából és szózataiból, hogy korszerű kérdésekkel kell foglalkoznunk és azok megoldására készülnünk. A katholikus nevelés, a tiszta családi élet, a társadalmi igazságosság kérdései, melyeket körleveleiben tárgyal, mind oly korszerű érdekek, hogy azokra az egész világ felfigyel, tehát azok mélységeibe hatolni, a különböző nemzetek igényei szerint őket igazolni, a ma követelményeivel vonatkozásba hozni minden buzgó papnak, tehát annak induló kispapnak is, szent kötelessége. Legyen tehát a Magyar Egyházirodalmi Iskola a XX. század igényeivel és közéleti szükségleteivel szemben is a kellő érzéket kifejlesztő finom szerve a papi lelkűiét és gondolkozás nevelő otthonának. Érezze át minden tagja, hogy nem elég lelkesedéssel és szociális készséggel elindulni a papi élet útjára, hanem a fiatal lélek találékonyságával színezett tudás és theo- logiai felkészültség szükséges ahhoz, hogy nagy idők nagy követelményeinek megfelelni s ezzel minden mást felülmúló nagy hivatásuknak eleget tenni tudjanak s ennek megfelelően használják fel mindazon lehetőségeket, melyek az egyetem és szeminárium mellett saját kis szellemi műhelyükben eszük, akaratuk és kedélyük gazdagítására kínálkoznak. Akik az élet de- lelőjén már túl vannak, nem melankolikus lélekkel, sem a temporis laudator acti kicsinyes érzelmeivel tekintenek a mai generációra, hanem a döbbenetes módon megnőtt feladatok láttára azzal a meggyőződéssel, hogy a múlttól meg fogják tanulni fenntartani a kapcsolatot az élettel, a jelen pedig ráeszmélten őket, hogy csak megnőtt lélekkel, megedzett akaraterővel és soha el nem ernyedő optimizmussal lehet annak meghódítására elindulni. A XX. század Magyar Egyházirodalmi Iskolája legyen e viharokkal dacoló lélek gyakorlótere s minden nagy reménységünk elindítója.
