1831-1931 Jubileumi emlékkönyv I. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Zichy Nándor gróf
122' JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. szabad, amely a püspöki tekintélynek a legcsekélyebb rovására lehetne. Nem az üres ellenzékieskedés, nem a mindenben gáncsoskodás, hanem a mindent egyesítő, összefoglaló szeretet vezériségének iránya. Az ő szívében elfér mindenki, aki gondolatait, érzéseit meg se tudja érteni : semmiféle társadalmi mozgalomra nem mondotta ki, hogy egyedül célravezető, mindenkit és mindenféle jószándékot teljes erejével támogatott, szinte örült a lelke, mikor a nemes versengést látta azokban a sok jóval biztató egyes ülésekben, amelyek más-más cím alatt ugyan, de egyképen a katolikus megújhodás szent ügyét szolgálták, hiszen mindegyik csak az ő lelkének volt egy-egy önálló életre képes hajtása. Istenben való rendületlen hite indította rá a küzdelemre, szeretete emelte a vezéri méltóságra. Zichy Nándor tudta legjobban, hogy eszményképének, a katolikus Magyarországnak minden irányú megvalósítása még a jövő feladata, de viszont méltó önérzettel s Isten iránt hálatelt szívvel nézhet vissza egyenes pályája kezdetére s onnan az alkotások, a sokat ígérő kérdések beláthatatlan hosszú sorára. Egyik legnagyobb műve a néppárt megalkotása. A nem néppárti embernek is el keli ismernie, hogy a parlamentben szükség volt egy kimondottan keresztény csoportosulásra és az is tény, hogy a többi pártbeli katolikusok vallásos érzéseit, gondolkodását éppen a néppárt csalta ki a lelkekből. Ugyanazt a lekicsinylést, gúnyt, gyűlöletet kellett éreznie a pártnak a parlamentben, mint a párt egyes tagjainak a magánéletben, mikor Krisztusról, kereszténységről nyíltan mertek beszélni. Az egész közvélemény kénytelen a néppárt parlamenti erejével számolni s ez legfőképpen Zichy Nándornak volt érdeme, aki katolikus voltáért leginkább megszenvedett, de a nemtelen bosszú érzése hozzá nem férkőzött soha. Ez a nyugodt méltóság parancsolt tiszteletet neki és páitjának. Bár sok volt a tennivaló a törvényhozásban, mindenki láthatta, hogy 1894. óta mily nagy utat tett meg az egész képviselőház a keresztény irányzat felé, talán azt is mondhatnók, hogy az akkori szabadelvű áramlat vezéreivel együtt. Sohasem volt helyes az elv, hogy a politikai erkölcs más, mint a magán erkölcs, de nem kell más cáfolatra gondolni, Zichy Nándor
