P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
90 ban tűnik fel, amely előtt elhalványul a többi ünnepelt csillag fényessége. Lármás reklámhajhá- szat és aljas, nyerészkedő szándék nélkül alkot és munkálkodik a keresztény eszményiség. A lelkűiét és szándék tisztasága, Isten akarata szerint égi áldással és örök méltósággal veszi körül a munkát. Istennek áldása már sokszor itt a földön is boldog sikert és örvendetes gyarapodást eredményez. Elmarad a keserves kapkodás kielégítő feladatok után ; az emberhez méltó életcél kínzó kérdése megoldást nyer. Míg a test látszólag csak a földért fáradozik, vele együtt a lélek a mennyországért és az örökkévalóságért dolgozik. A keresztény életfelfogás az ember öntudatát örömmel és megelégedéssel tölti el, akár a gyermekszobába állította az isteni gondviselés, akár a műhelybe, vagy ki a mezőre, akár pedig az iskolába vagy az irodába. És e szorgalmas kezek és fejek munkája mindenkire csak áldást hozhat. Áldozatot is hoznak ugyan, de csendes hősiességük a szentek dicsőséges koronáját biztosítja számukra. Lelkűknek talán volna oka panaszra, hogy az előre megtervezett életeszmény nem valósult meg, de a valóságban képzeleti ábrándjaik helyett megvalósították igazi, magasztos, életerős eszményüket, amint azt Isten számukra örök tervében megállapította. Halandó testük fáradt, öreg, ráncos lett, szellemilelki halhatatlan lényük azonban megérett, tökéletesedett és most sütkérezik a csendes boldogság titokzatos napfényében. A „Csendes órák“ szerzője, az ő igazán vasár-*