P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

87 emelkedik a csillagok fényes magaslataira. A ke- resztség által a legjelentéktelenebb ember is nagy boldogságot szerezhet magának, a legnyomorúsá­gosabb emberi élet is fenséges jelentőséget, igazi élettartalmat nyer és valóban megvalósíthatja azt az életcélt, amelyet Strassner M. zengzetes verse fejez ki : Élni annyi : törni egyre Igazságért föl, keményen S nem fáradó komoly harcban Győzni jól a kedves Én-en. Élni annyi : maga sorsát Erős karral megcsinálni ; Felnyúlni a csillagokhoz S a világgal szembeszállni. Élni annyi : harc- s viharban Megállani nyugodt szívvel, Nem csüggedve fájdalomban, Meg nem ingó erős hittel. Szeretetet tele kézzel Adni, szórni, sohse kérni S az eszmékért szent csatában Meghalni — annyit tesz : élni. Életeszmény. Eszményekbe nem lehet beleharapni és még senkisem lakott jól e szellemi légnemű táplálékkal, így gúnyolódnak az anyagias gondolkozású em­berek az eszményies gondolkozásmódnak kevéssé tápláló ábrándjairól. Pedig hiába! A legdurvább mammonista bálványozás is szégyenli saját mezí­telenségét és szemérmetesen takarózik az eszmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom