P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
81 ismeretnél a fődolog a türelemben, a szeretetben, a komoly felfogásban megnyilatkozó emelkedettség, szóval : a saját lelki szépségünk példája. Vannak emberek, akik saját megalázó gyarlóságaik miatt valósággal dühöngenek s tehetetlenül toporzékolnak, mert gőgösen félisteneknek tartják magukat; mások teljesen megfeledkeznek égi magas hivatásukról és felsőbb képességükről, úgy, hogy elhagyják magukat s szabad érvényesülést engednek a bukott természetnek; mindkettő oktalan és kereszténytelen felfogás. Az értelem és hit egyaránt felismerik az ember sokféle nyomorúságát, de egyszersmind kitűzik a célt s az eszközöket is, amelyek a gyengeséget erővé, a hitványságot értékké, a hibákat erényekké változtathatják. Ez által küzdi fel magát az ember az igazi lelki uralomra, így emelkedik fel az igazi lelki magaslatra, az Isten közelébe. A keresztény lelkiműveltség természetes és természetfölötti segítő eszközei mindenkinek lehetővé teszik, hogy az átlagemberi középvonalról többé- kevésbbé felemelkedjék az eszményiség magaslatára. Az élet és a lélek igazi boldogsága különben is a nemes lelki harmóniában és tökéletességben van. A rendezett, sokoldalú lelki műveltség értékes gazdagságot jelent. Csak úgy tudjuk a lelket keresztény akaraterővel megacélozni, ha az önlegyőzés és önmegtagadás tudatos gyakorlataival erősítjük és így a romlott emberi természet gyarlóságaival szemben bátor, diadalmas hatalmat fejlesztünk ki. Ha az önzésnek alacsony megmoz6
