P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

76

sokszor gyökeresen megorvosolják ezen lelki betegségeket. Az önzés rendesen szelídebb formában jelenik meg előttünk: kedvetlenség, szűkmarkúság, szeretetlenség, szeszélyesség, kicsinyesség, érzékenykedés, hiúság, lobbanékonyság, az ellenmondás szelleme, kíméletlenség különcködés stb. ; egy egész csomó kínzó ferdeséget hordozunk önmagunkban, amelyek magunkat is, másokat is folyton bosszantanak, vagy sokszor heroikus erénygyakorlatokra kényszerítenek. Önszeretetünk mindenesetre mindig igen kellemetlenül lepődik meg, ha akár jóbarát, akár ellenség csak újjal mutasson is rá tökéletlenségeinkre, amelyeket mi eddig csak másokon vettünk észre. De épen erről van sző, hogy önmagunkat ne tartsuk kivételeknek és hogy önmagunkkal és másokkal szemben is türelmesek legyünk.

Ha lelkünket gyakorlati módon meg akarjuk ismerni, akkor magunk és embertársaink lelkét szellemi Röntgen-sugarakkal kell átvizsgálnunk. Ezeknél a vizsgálatoknál, nemcsak a bukott természet emberi gyöngeségei és hibái, nemcsak az alacsony földhözkötöttség tűnik elő, hanem a léleknek szárnyaló tulajdonságai is, mint megannyi csodálatos drágakő s színarany. E valódi gyémántok a durva emberi gyarlóságokkal csiszolódnak és sajátos fényüket a pusztán látszólagos szépség hamis ragyogásától könnyen meg lehet különböztetni. Az ilyen lélektanulmányozásra önmagunknál és másoknál is nap-nap után elég alkalmunk kínálkozik, csak gondunk legyen rá, hogy a lélekkutatás ér-