P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

74

geségeken évődő mérges, rosszindulatú gúny legtöbbször a gúnyolódónak válik szégyenére. Ellenben a barátságos lelkiorvos módszerével — sokszor csodát művel: a kiállhatatlan emberi gyarlóságok kedves angyali tulajdonokká alakulnak át.

A léleknek igazi ismerését s kiművelését minden embernek önmagán kell megkezdenie. Orvos, magadat gyógyítsd! A kiváló orosz emberismerőnek, Tolsztoj Leónak van egy varázsmondása, amellyel embertársainknak hibáiból — helyes önismeretre juthatunk. E varázsszó: Tat twam asi, ez én vagyok ! Először önmagamat kell megvizsgálnom, hogy vájjon nem szenvedek-e én is ugyanazon lelki betegségben, melyet másban rosszalok és rendszerint rájövök, hogy ugyanazon szánandó gyarlóság miatt épúgy rászorulok én is a mások türelmére. Becsületes önvizsgálat majd ráeszméltet bennünket annak tudatára, hogy mi is csak oly emberek vagyunk, akikről mindent föl lehet tételezni és akiktől semmit sem szabad rossz néven venni.

Legjobb lenne, ha a mi kedves környezetünk csupa eszmény-emberből állana. De meglehetős lehangoltsággal kell tapasztalnunk, hogy mily kevés az égfelé törő ideálizmus és mennyire elhatalmasodott a rideg önzés. Ez a hitvány önzés az embernek veleszületett gonosz eredeti bűne, amely minden más emberi gyarlóságnak, főképen pedig a hét főbűnnek forrása.

Az önzésben van valami a ragadozó állatok ösztönéből, melyek falánk fogakkal s karmokkal tör-