P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
68 És meglátogatod? Angyalok mögé csak kicsit helyezted, Dicsőség — s tisztességgel koronáztad, Kezednek alkotásán Úrrá tetted S mind ami van, a lábához aláztad : Juhot és tulkot, mezők vadjait Ég madarát, a tenger halait, Melyek járják a roppant vizeket. — Uram, Uram, a messze földön Milyen csodálatos a te neved ! (8. zsoltár.) Csengő angyali ének, húsvéti harangok vidám bongása hirdetik az újszövetségben az idők teljességét, hogy Isten mint „Istenember“ és „Emberfia“ maga oldotta meg tanításával és példájával az emberiség titkát annyira, amennyire jó és szükséges, hogy itt a földön megelégedettek és az örökkévalóságban boldogok lehessünk. Az ó- és új pogányság megpróbálta ugyan az ember problémáját nem keresztényi módon megoldani, de az jlyen „Übermensch“ igen sokszor őrületben és kétségbeesésben fejezte be életét. A tapasztalás bizonyítja, hogy mennyire helyes és egyedül kielégítő magyarázata az ember ideiglenes és örök boldogságának Jézus Krisztusnak, az Istenembernek szava : „Én vagyok a világ világossága, aki utánam jő, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága van nála . . .“ Emberi gyarlóságok. Sok ember annyira terhes önmagának, hogy még a bőréből is szeretne kibújni, hogyha egy kis kösz- vény, vagy más szelíd nyavalya kényelmetlenné
