P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
57 Egyesülés Istennel. Az isteni kegyelem hívása és az ember saját hűséges, hősies együttműködése, néhány kiválasztott lelket az Istennel való legbensőbb egyesülés útjára vezet. Ezen a három magaslaton, az Olajfák hegyén, a Kálvárián és a Táborhegyen keresztül kell a léleknek fölfelé törekedni a keresztény tökéletesség szent hegyormára. Ebben a légkörben megtalálja az átfinomult lélek igaz, boldog hazáját, megtalálja már itt a földön az elvesztett paradicsomot. A másvilág soha nem sejtett fönsége tárul föl ámuló szemei előtt ; az akarat természetfölötti ereje és a kegyelem megacélozzák és az erény hősi fokára emelik a lelket s így az Istennel sze- retetben történt egyesülés boldogságát élvezi már itt a földön. Az emberi tökéletesség utolsó foka az Istennel való egyesülés. Mindig azt tenni, amit Isten akar, saját akaratának teljes kikapcsolásával ; mindig szenvedni, amit és ahogy Isten akarja ; mindig és mindenben Istent látni, Istent dicsőíteni, Istent magasztalni, benne örvendezni ; mindig és mindenütt oly gyengéden és oly szeretettel társalkodó az Istennel, mint a vőlegény a menyasszonyával — ez a szentség legmagasabb állapota. A szív minden vonzalma Isten felé fordul; a lélekben csodálatos béke ömlik el és oly zavartalan nyugalommal fordul az Istenhez, mintha — minden világi közösségből kiszakadva egy távol fekvő kristály-palotában tartózkodnék. Maga a szív is mennyországgá lesz. Itt az Isten ül trónusán ; ő
