P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
V azzal a messze szálló, vágyó érzésével teszi le a könyvet, amit legelső lapján olvasott, amit tudatlanul is folyton ismételget magában: „Hol várja a lelket az otthon, a béke ? Kinek borul enyhe palástja fölébe ? ................nem, nem idelent, Fönn várja a fényben az otthoni csend.“ Igyekeztünk a szép gondolatokat szép ruhában, szép formában visszaadni és itt különösen köszönetét mondunk főtisztelendő dr. Mentes Mihály, győri teol. tanár úrnak, aki ékes magyarsággal fordította le nekünk a verseket, amelyek kiadványunk lapjait, mint elszórt virágok díszítik, kedvessé teszik. A külső kiállításban, nagyságban is szerettünk volna visszatérni Iskolánk múltjához, megközelíteni régi kiadványaink alakját; bár ettől még sok tekintetben távol állunk, de minthogy Iskolánk a világháború ezer nehéz következménye után is tovább él meggyöngültén ugyan, de a kiállott nehéz próbának férfias, acélos öntudatával, úgy érezzük, hogy Iskolánk szebb jövőjének hajnala virradt fel és önámítás nélkül, reménnyel mondhatjuk keletkezésekor fölvett jelszavát: „Fejük idővel“! Ezzel a reménnyel kérjük nagyérdemű védőink, tiszteletbeli tagjaink és olvasóközönségünk pártfogását. Budapest, 1925. december hó. A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája.
