P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

V azzal a messze szálló, vágyó érzésével teszi le a könyvet, amit legelső lapján olvasott, amit tudat­lanul is folyton ismételget magában: „Hol várja a lelket az otthon, a béke ? Kinek borul enyhe palástja fölébe ? ................nem, nem idelent, Fönn várja a fényben az otthoni csend.“ Igyekeztünk a szép gondolatokat szép ruhában, szép formában visszaadni és itt különösen köszö­netét mondunk főtisztelendő dr. Mentes Mihály, győri teol. tanár úrnak, aki ékes magyarsággal fordította le nekünk a verseket, amelyek kiadvá­nyunk lapjait, mint elszórt virágok díszítik, ked­vessé teszik. A külső kiállításban, nagyságban is szerettünk volna visszatérni Iskolánk múltjához, megközelíteni régi kiadványaink alakját; bár ettől még sok te­kintetben távol állunk, de minthogy Iskolánk a világháború ezer nehéz következménye után is tovább él meggyöngültén ugyan, de a kiállott ne­héz próbának férfias, acélos öntudatával, úgy érez­zük, hogy Iskolánk szebb jövőjének hajnala virradt fel és önámítás nélkül, reménnyel mondhatjuk ke­letkezésekor fölvett jelszavát: „Fejük idővel“! Ezzel a reménnyel kérjük nagyérdemű védőink, tiszteletbeli tagjaink és olvasóközönségünk párt­fogását. Budapest, 1925. december hó. A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom