P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

48

ződött; az önmagunk énjétől való szabadulás fájdalmas munkája jórészt befejeződött és a meg- világosítás napos útján bátran, alázatosan, nagy lélekkel és alázatkészséggel, ruganyosán halad a megtisztult lélek Krisztushoz, hogy képét minél tökéletesebben magára öltse. A szentek gyakorlati tudományának titka feltárul az ámuló szemei előtt : a teljesebb Krisztus-követés.

Szent Pál mondja: „Krisztus előttünk ment, hogy kövessük őt“. Krisztus élete és szenvedése zsinór- mértékünk és mintaképünk legyen. A keresztény ember egész élete e bensőséges kép szerint igazodjék. Ez az eszménykép legyen előttünk, hogy benne minden cselekedetünket meglássuk és minden képességünket, ahogy csak tudjuk, szerinte irányítsuk. Isten legtökéletesebb akarata az, hogy kövessük a mi Urunk Jézus Krisztus életét és tanítását, mert az Atya szózata hallatszott, mikor szent János a Fiút megkeresztelte: „Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem jó kedvem telik ; őt hallgassátok!“ 1 Azt akarja, hogy hasonlókká legyünk az ő Fiához. (Róm. 8, 29.) Aki magasra akar építeni, annak jó talajban mély és erős alapot kell rakni. (I. kor. 3, 11.) Harminchárom éven át mutatta előttünk az űtat, miként maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet ; senkisem jő az Atyához, hanem csak én általam.“2 Ő az út, melyen haladnunk kell, Ő az igazság, mely ezen az úton világít és Ő az élet, akihez el kell jutnunk . . .

1 Mt. 17, 5.

3 Jn. 14, 6.