P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Isten és a lélek
17 nek e fénysugarak, Istenhez vezetnek, imádságos hódolattal Őt veszik körül, mert csak isteni lényegének visszatükröződésében élnek, miként a visszhang is a kiáltó szó által nyer életet s a harmat- csepp a nap fényétől lesz ragyogóvá. íme, itt tündöklik előttünk a napnak pompája ... a tiszta éjszaka csillagfényes végtelensége. Itt tátong a világűr szédítő mélysége, benne elszórva a csillagok és napok, mint a tenger fövénye, a csillagfüzérek egész raja vonul keresztül a végtelen tereken, hullámzó tüzes fénytenger gyanánt, mely a világosság Atyjától ered. Mi emberek itt bolyongunk a földön, erőnk gyenge, pályánk rövid, de égi szikra ég bennünk, mely a magasságokból származik. Világosságtól származunk, a világossággal rokonok vagyunk, ezért szemlélhetjük a csodás fényeket és megtalálhatjuk bennük az Isten nyomait, aki a világosság Atyja ... Világosságot hordoz magában az ember, mely nemcsak a teremtés legkülső határáig világít el, hanem a teremtésen túl, elhatol a világosság Atyjához, akitől ez a szellemi világosság is származik. Miként az ég csillagait, az emberi lelket is Isten keze teremtette és hintette szét az időben ... A természet világa homályos árnykép durva darabos síkon, a kegyelem világa zárt bimbó, de a mennyei boldogság már a fénynek igazi, élettől duzzadó világa, Isten dicsőségének közvetlen megnyilatkozása. Ebbe belekáprázik a szem, lecsukódik a szempilla és az ajak csak hebegni tud. Mikor 2
