P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

14

tévelyedés eme napjában a lelkek kétségbeesett rettegéssel bújtak Isten elől, vagy pedig e természetellenes idegfeszültség által érzéketlenségbe estek, megnyugodtak a végzetben, sem nem szerettek semmit, sem nem örültek semminek, sem ezen, sem a másvilágon. „Szeretet az Isten és aki szere- tetben marad, Istenben marad és az Isten őbenne.“1 Újong szent János apostol boldog szeretetáradozá- sában, Isten atyai szeretetét dicsőítve az emberek iránt. „Lássátok, minő szeretetet mutatott hozzánk az Atya, hogy Isten fiainak neveztessünk, és azok legyünk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt.“2 Szent Pál pedig megtanít bennünket Isten és a lélek kölcsönös viszonyára : „Minthogy pedig fiák vagytok, elküldötte Isten az ő Fiának Lelkét szívetekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!“3 „Mert maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnknek, hogy Isten fiai vagyunk.“4 Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, imádkozzuk minden nap; azzal az élő és fényeskedő hittel kellene nekünk is áthatva lennünk, mellyel Chrysologus szent Péter egyházatya magyarázta a Mi- atyánkot a keresztény tanításokra jövő pogányok- nak : Amit én most félve és remegve mondani akarok, amit ti kell, hogy rettegve halljatok, afölött csodálkoznak az angyalok, bámulnak az égi hatalmasságok, a magas egek nem tudják felfogni, a

1 1. Jn. 4, 16.

2 1. Jn. 3, 1.

3 Gál. 4, 6.

4 Rom. 8, 16.