P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Isten és a lélek

11

eltűnjenek. Kezeit ölében összetéve várja a nagy órát, mikor keresztjétől megszabadul... Olvasmányai vannak, színdarabokat élvez, zenei előadásokat is, sőt szociális és jótékonysági művekben is résztvesz, azonban mindig azzal a nem dolgos, elpuhult reménykedéssel, hogy ezáltal minden kötelességétől megszabadul, anélkül, hogy bágyadt szárnyait mozgatni kellene, spiritiszta üléseken jelenik meg, theozofistáktól vesz leckét, hogy az indus buddhizmus csodavilágába pillantson ; szent borzadállyal engedi át magát misztikus ténykedéseknek : abban a csendes reményben, hogy valami nagy dolog történik vele anélkül, hogy megszokott nyugalmát zavarná. Egyik szórakozást a másik után kergeti, gyorsvonaton végigpiheni az összes nyári üdülőhelyeket, tengerről hegyekre megy s onnan megint zajos szórakozások közé, csakhogy az ár sodorja magával s neki ne kelljen bármit is tennie, csakhogy önmagával ne maradjon egyedül, hogy meneküljön a komoly órák elől, amikor a lelkiismeret felébredhetne, magába kellene szállnia és lelkiéletét erélyes kézzel megjavítania. És mivel eszmények így nem valósíthatók meg, azért a modern lélek teljesen kiírtja magából az — akarást. Készséges szövetségesekre talál a materializmus és determinizmus világnézetében és a misztikus színezetű monizmusban. Bennük igazolva látja magát, megtalálja beteges állapotának védelmét, eszményítését; azért űjjong annyira, mintha ez volna az igazi vallás, igazi megváltás ! A prózai materializmusnak ragadozó állati lelke