P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

112

Edison Alva Tamást, a lángeszű feltalálót. Ennek az űjságrikkancsnak és a gyorsvonatok gyümölcs- árúsának, emberi számítás szerint, fényes életpályára semmi különös reménysége nem volt. Sikereinek titkát, egy kis kémiai műhelyt és néhány könyvet, egy vasúti teherkocsiban rejtegetett. Fejcsóválva nézte sokszor a jó vonatvezető e különös ifjú kísérleteit, míg csak egy hatalmas arcul- ütés fel nem dúlta a fiatal kutatónak feltaláló kedvét. Edison egyik barátja így ír erről az időről : „Tizennégyéves korától fogva ismerem Edisont, tanúja voltam, hogy sokszor életének egyetlen napját sem töltötte tétlenül, hogy sok éjszakát átolvasott, de nem regényeket és kalandos történeteket, hanem mechanikát, villamossági kémiát. Tanulmányai mellett gondosan fejlesztette csodálatos megfigyelő képességét is, úgy, hogy azt kellett róla mondanunk, hogy az alvás idejét leszámítva, állandóan tanult. Edison később is fáradhatatlan munkás maradt és így ajándékozta a világnak a villanylámpát, mozgóképet és a fonográfot.

Szociális és keresztény szempontból el kell ítélnünk azt a durva amerikai tülekedést, amely letiport életeken át törtet óriás céljai felé és utána talán menhelyeket és árvaházakat épít a letört szerencsétleneknek. De még a vasút-, petróleum- és aranykirályok szerencséje is a győzedelmes tetterőnek, határozottságnak és a hatalmas munkaerőnek a jutalma. Harriman, a vasútkirály saját értelme és kitartása révén tudta az Egyesült-Államok vasúthálózatának csaknem egyharmad részét