P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
106 után egy hangyáról vett példát — amely fáradtsággal cipelt egy magocskát — és megalapította a legnagyobb világbirodalmat Pekingtől Kairóig és Varsóig. I. Napóleonról is mondják, hogy kemény ifjúi évei után fáradhatatlan munkájával, acélos akaraterejével, szívós kitartásával, céltudatos előre- törtetésével kiemelte Európát sarkaiból ; minden katonája tarsolyában hordta a vezéri botot, csak méltóvá kellett rá válniok, mint pl. Ney Mihály, egy saarlousi kádárnak a fia, Moszkva fejedelme lett és Murat Joakim, a korcsmáros fia, nápolyi király. Dehát a világnak igen sok hódítóra nincs szüksége és a legkevesebbnek is van erre hivatása, mikor azonban ezeket a nagyságokat, mint világcsodákat és kivételes embereket megcsodáljuk, elfelejtjük, hogy mindenki a maga helyén, saját tehetségeivel kis dologban is tehet nagyot. Kivétel nélkül mindenki, aki a világ- és egyháztörténelemben, művészetben és tudományban és a mindennapi életben tisztes nevet szerzett, ezt a sikerét csak kitartó munkával és önfeláldozással érte el. Néhány név és példa álljon itt bizonyságul :... A történelem legnagyobb eseménye kétségkívül a keresztény hit elterjedése Európában és a többi világrészeken. Leírhatlan fáradalmak és áldozatok árán emelték a pápák a világegyház hatalmas, isteni épületét. Minden újabb követ előbb az üldözés és a legkeservesebb szenvedés kemény vésője faragott ki; a vakolatot meg úgyszólván az apostoli munkások izzadságával és vérével keverték meg. A világegyház kapujában, kórusában és hajójában
