P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
101 másik fehérhajó világfinak élvezethajhászása és hitvány hencegése. Lehet, hogy az aggastyán szívét, a soha meg nem fékezett önzés egészen megkeményítette, vagy irigységnek és fösvénységnek, szereteti en ségnek és rosszindulatnak vastag embergyűlölő jégkérge takarja. Valóban visszataszítók az ilyen megőszült embergyülölők és „vén boszorkányok“, akik tele vannak rosszindulattal és gyűlölködéssel mindenkinek jobbsorsa iránt, minden ifjúságot elpusztítanának, önmagukat és másokat szerencsétlenekké teszik és mindenkit üldöznek, mindenkiben ellenséget látnak. Talán már csak a halál tudja felriasztani kaszájával ezeket a szerencsétleneket beismerésre és javulásra, az utolsó órában ! Hozzátartozóik nem fájlalják, sőt örülnek, hogy végleg megszabadultak tőlük. Mennyire más a „jó öreg emberek“ lelkének fénye, úgy sugárzik és úgy megbékít, mint a hanyatló nap szelíd arany pírja. Ezeket a lelkeket az élet küzdelme megtisztította, megjavította s megszentelte. Amúgy is gazdag szívüknek kincseit, öregkoruk szenvedései utolsó tisztító tüzeként még jobban megtisztították, türelmesen, megadással szenvednek és észre sem veszik, hogy dicsőség fénye ragyogja körül homlokukat és szeretettel, hódolattal majdhogy szentekként tisztelik őket. Az emberi szenvedélyeknek szentségtelen tüze szívükben már teljesen elhamvadt, ott már csak az igazi alázatos, önzetlen szeretet szent tüze lobog. Önmaguk bol- dogak lévén az Isten akaratán való megnyugvás, lemondás, a mennyország és az örökké tartó örö-
