P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
92 nem érteném, miért mosolyog mindig oly boldogan? Csak az a tudat adhat az embernek benső, megnyugtató érzést foglalkozásában, hogy ha még oly jelentéktelen, esetleges munkájával is hasznos szolgálatot tesz embertársainak és hogy bármi eldugott kis helyen közreműködik az Istentől megállapított rend fenntartásában. Aki csak pénzért fáradozik, szánalomra méltó napszámos, ki nem érdemli meg azt a számlát, melyet munkájáról írt. A jó kereseten érzett öröm sohasem éri el azt a magas fokot, mint a tiszta, önzetlen öröm, amely akkor tölt el bennünket, ha felebarátunk javára dolgoztunk. Van valami titkos erő azoknak a munkájában, akik magukat egészen az emberiség szolgálatára szentelik. Azok a legboldogabb és leginkább megelégedett munkások, akik semmit sem keresnek, míg a legelégedetlenebb munkások mindig a legjobban fizetettek között találhatók; azok ismerik az élet örök ünnepének titkát, ezek pedig mindig rossz fizetésről panaszkodnak. Melyik oldalon vannak a boldogok? Tehát amit tennünk kell, tegyük vidáman, ünnepi hangulatban inkább, mint kedvetlenül, morgással és panasszal“. Minél sötétebb az éjszaka, annál fényesebben ragyognak a csillagok. Sokszor szüksége van a léleknek arra, hogy keresgéljen a keresztény életeszmény csillagai után, különösen ha belső világosságát az éj sötétsége kioltani készül, vagy el akarja fogni előle az örök világosság vágyát. A csillagászok azt állítják, hogy titokzatos fényforrások működnek a világűrben és nem is sejtett hatá-
