Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

96 '

De mi lesz akkor, hogyha a keserűségben torkig leszünk? — Sokan erőlködnek a csüg- gedőkbe lelket önteni és komolyan hiszik, hogy hasonló szorultságban ők erősebbek lesznek : mindez hiú önámítás. Sokan elhitetik magukkal, hogy erősek és minden bajt megadással tudnak elviselni, de ha a baj bekopogtat, magukra sem ismernek, annyira elcsüggednek és kétségbeesnek. Mennyire kell nekünk imádkoznunk : Ne vigy minket a kísértésbe !1

78.

»Szívem mélyéből szánom-bánom bűneimet«, — imádkozod. Törekszel szomorú hangulatra e szavaknál,- bánatot, fájdalmat akarsz érezni. A belső fájdalom nem járja át lelkedet, nem is ez nyilatkozik meg benned, hanem mert épen bánatot akarsz felindítani és akarsz bánkódni, felkeltesz magadban valamit, ami fájdalomnak látszik. De hogy mennyire fakad a bánat szíved mélyéből, azt könnyen megmérheted. Tegyük fel, hogy komolyabb bűnt követtél el. Utána kellemetlenül érzed magad és ballépésed a nap folyamán többször eszedbe jut. Talán még másnap is. De a dolgot hamar

i Mt. 6, 13