Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
00 nek arra, hogy a bűnt minden további nélkül elengedje ? Más is kell hozzá, mint az ő szava ? Ha pedig büntetni akar, akkor magát a vétkest fogja büntetni, vagy neki magának fogja előírni, mit tegyen elégtételül bűneiért«. Azt gondolod bizonyára, hogy helyesen be* szélsz és igazad van. Pedig erősen tévedsz. Azt mondod : »Semmise kell hozzá, hogy Isten megbocsássa a bűnt, mint hogy ő akarja, ha pedig büntet, bizonyára magát a vétkest fogja büntetni«. A te Istened igen emberfor- májú, aki, ha meg akar bocsátani, megbocsát és megbocsát, amikor neki tetszik. Emberi korlátoltságodban ember módjára gondolkodok Az igazi Isten azonban, a világ ura és királya, végtelenül nagyobb, mint az ember gondolja. Képzeld csak el a lelkek mérhetetlen számát! Felettük az Istent és az erkölcsi törvényt, mint örök sérthetetlen fönséget. Már most ennek a fenségnek megsértése oly semmiség-e, amit tetszés szerint lehet megbocsátani, vagy pedig oly bűnhödést von maga után, mely komoly, szent és sérthetetlen, mint a megsértett törvény fönsége ? Az isteni törvény megsértésének megbocsátása csak oly módon történhetik, mely méltó a megsértett törvény fenségéhez. Milyen lehet tehát a bocsánat
