Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
88 déssel, tárgyalássai és amikor már ezzel vé» geztünk, akkor jut eszünkbe, hogy mi jó» szívűek is volnánk és mások hibáin szomor* kodnunk is illik. Most már kezdjük kifejezni sajnálkozásunkat és igyekszünk szomorú érzel» meket erőltetni magunkra. 71. Panaszkodol, hogy hiányzik nálunk a köz» szellem. Te a közjóra törekszel, de a nép, mint mondod, nem hallgat rád, nincs bennük összetartás. Miért van ez így ? Lám, te min» denhez értesz, mindenütt te viszed a szót, fölényesen elnémítasz minden ellenmondást, mindenben hibát találsz stb. Közszellemet akarsz tehát teremteni, de ez nálad annyit jelent, hogy mindenki a te szellemednek ren» delje alá magát. A valóságban magad vagy a közszellem legelső megrontója, mert a ha» talomra vágyó emberben, legyen még oly ki» csiny és tehetetlen is, nincs közszellem, ha= nem csak a saját akarata. 72. Géza nagyon enyhén bírálja meg mások munkáját. Mindenütt megtalálja és kiemeli a jót : a kevésbbé sikerült dolgokat is szépítgeti
