Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

80

63.

Hosszú beszéd után még egy éles szót vágtál oda vétkes felebarátodnak és ezzel sarkonfordultál és faképnél hagytad. Úgy véled, hogy emelt, ünnepélyes hangon mon* dott kemény szavad mint a mennydörgés moraja hosszan visszhangzik lelkében. Talán azt gondolod, hogy az illető meghatódva szegzi tekintetét a helyre, ahol álltái és lehorgasztott fővel távozik. Megelégedetten gondolsz eljárásodra és majdnem sajnálod, hogy a jelenetnek nem volt senki szemtanúja. Feltétlenül igazad van, ha házadat színpadnak tekinted, hol előadásokat rendezgetsz. Értesz is hozzá, hogy a való életet a színészek szemüvegén keresztül nézzed. De a szeretet, mely Istentől vagyon, nem így viselkedik, amikor valakinek lelkére beszél vagy valakit rendre utasít.

64.

Díszes parkba ellátogatsz, egyik-másik növényt megbámulod s nevét is tudod,- elmégy a könyvtárba és érdeklődéssel nézed a ritka, értékes könyveket/ eljársz a festő műtermébe s el«elbeszélgetsz híres mesterek műveiről? Miért ? A természet nem igen érdekel,- a