Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

7ő

olvasmányai képzeletét felizgatják és szívét érzelgős hangulatba ringatják ,• még amikor imádkozik, akkor is az édeskés imakönyveket választja ki és ha érzelgős ájtatoskodása nem elégíti ki, nem is akar egyáltalán imádkozni és panaszkodik, hogy nincsen jól hangolva. Valóban, ha a testiség nem is kísértené, még akkor is lelke mélyéig érzékies testi ember volna. A tulajdonképeni kísértő tehát nem a vérmérséklete, hanem az igazi kísértő önmaga.

57.

»Engem gyalázhat/ de anyámat, vagy je- gyesemet ne bántsa, mert akkor elégtételt kö- vetelek!« — Minek így felizgulnod? Nemde, szereted tieidet és meggyanusításuk, vagy meg- gyalázásuk fájdalmasabban érint, mint saját személyedé ? De ide figyelj : felebarátod vétkezik és megsérti Atyádat — az Istent. Közömbös maradsz, vagy magad is mulatsz és élcelődöl rajta. De akkor mondd csak, hogy' mered ajkadat e szóra nyitni : »Istenem, teljes szívemből szeretlek téged ! «

58.

Isten végtelenül fenséges bölcseségének, hatalmának, kegyelmeinek nincs határa. — Mégis,