Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
71 settenkedik valami káröröm, amivel Károly nem gondol, pedig kellene vele törődnie. 53. A nők sokszor nagyon felháborodnak azok ellen, akik udvariatlanok vagy figyelmetlenek irántuk. Ha ellenben egyesek sokat engednek meg maguknak velük szemben, az illetlenséget elutasítják ugyan, de nem haragusznak meg. Lehet ebből egyet-mást tanulni. Mindkét eset® ben személyükben támadják őket. Az első esetben hiúságukat, tetszenivágyásukat, a második esetben erkölcsiségüket bántják. Már most miért haragusznak az első esetben és miért nem a másodikban? Világos! Az első® ben azért haragusznak, mert önzők és hiúk. Büszkeségük nem tűri, hogy elhanyagolják őket. A második esetben pedig azért nem haragszanak, mert erkölcsi érzékük ellanyhult, vagy egészen elveszett. A jó erkölcs nevében elutasítják ugyan az illetlen megjegyzéseket, de belsejükben semmit sem sértődnek meg rajtuk épen azért, mert erkölcsi érzésük rég eltompult s a sértést fel nem fogják. Ellen® kezőleg, az illetlen megjegyzések még tán hízelegnek is nekik, mert önhittségükben nem látnak bennük mást, mint a nekik kijáró hódolat
