Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
Az Úr Jézus-korabeli farizeusok igazi példái voltak az önámításnak. Az ő szívük gonosz volt. De ne higgyük, hogy ezt maguk is elismerték volna. A farizeusok gyakori, szigorú böjtökkel sanyargatták magukat, órákhosszat imádkoztak, a törvény volt előttük minden, annyira, hogy egyes mondatait ruhájukra varrták,- e pontban oly aggályosak voltak, hogy még a fodormentából és a köménymagból is tizedet adtak, ns amint az Istennek lelkiismeretesen mutattak be áldozatot, úgy irgalmasságukról is tanúságot tettek sok bőséges alamizsnál- kodással.1 Ki merné tehát azt mondani, hogy nem voltak istenfélő, egyeneslelkű jámbor emberek ? És maguk is csak jót tartottak önmagukról. De mi ösztönözte, mi indította őket jámbor életre? A hatalomvágy és a »Mt. 23.
