Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

57

— Mit? Én nem követtem el vele szemben semmi igazságtalanságot.

— Mondjuk, hogy félreértés az egész ! A kedves előzékenység senkinek sem válik szégyenére.

— Hát ki az,oka a félreértésnek? Én biztosan nem ! És még én alázzam meg magam?!

— No és ha egy kissé megalázná magát, vájjon mit veszítene vele? O a család feje, önnek pedig szüksége van az ő támogatására. Nem várhatja tőle, hogy ő tegye meg az első lépést.

— De ő sem kívánhatja ezt tőlem. Én nem borulok előtte térdre.

— Ki beszél erről? A kimagyarázásnak megvan a maga illendő és mégsem megalázó formája.

— Már sok mindent megértem életemben. S ami engem fönntartott, az, hogy sohasem hunyászkodtam meg. Ennyire még nem vagyok.

— De hiszen nem kell meghunyászkodnia ! Csak mondja meg őszintén, mi lehetett, amivel megsérthette és hogy ezt ön sajnálja. Még mindig hozzáteheti, hogy ön viszont miben érzi magát sértve.