Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

55

ség volna, gondolod, ha üdvözlés nélkül haladnék el mellette. Ellenben kerüljön eléd egy egyszerűbb nő, tekintetre sem méltatod.— Keresed az alkalmat, hogy egy vonzó külsejű nő iránt, hacsak lehetséges, valami figyelmességet vagy szívességet tanúsíts, de eszed ágába sem jut hogy annak a fáradtságtól roskadozó, szegény asszonynak a batyuját ott az útszélen felsegítsed. A művelt világ előtt persze finom modorú és udvarias férfiú vagy, talán szeretetreméltónak neveznek és te nem is kételkedel benne ,• de vájjon igazán az vagy-e? Van-e szívedben valami a valódi és őszinte emberszeretetből, a lélekből fakadó szeretetből és szolgálatkészségből? Mert csak a szeretet szeretetreméltó. Es az nincs benned.

37.

Tekintettel sürgős hivatalbeli teendőidre és anyagi helyzetedre, nem volna szabad részt venned egy mulatságon, melyre meghívtak. Ezt tudod és nem tagadod : mégis szeretnél elmenni. Már most mit csinálsz ? így szólsz : Bizonyára zokon veszik tőlem, ha nem megyek el/ oly barátságosan hívtak meg, nem szabad udvariatlanul elmaradnom : bizonyos dolgokra tekintettel kell lennem / talán azt hinnék rólam,