Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
35 reménye foszlott szét, becsületét vagy erényét sértette meg valaki ? Semmi sem történt mind* ezekből. Megsértődött, mivel rendreutasították. Kutya vagyok talán, gondolja, hogy így meg* szidnak. Mit is vétettem oly nagyot? Senki sincsen hiba nélkül. Jótetteimet, fáradozá- saimat nem veszi észre senki, de csak fordul* jón elő valami kis hiba, a feddésnek egész özöne zúdul fejemre. Mindent az alattvalónak és a függő viszonyban lévőnek kell viselnie. Azella tehát nagvon megbántódott s kevés híja, hogy a feddőre és a feddésre gyűlölettel ne gondoljon. Nincs*e igaza ? Egész biztosan azt gondolja, hogy neki van igaza, mivel önszeretete és természetes érzékenysége csak a kapott feddést, nem pedig hibáját tünteti fel előtte és érezteti vele. De minden pártatlan szemlélő tudja, hogy Azella megcsalja önmagát és ítéletében önszeretete félrevezeti. Lehetett azonban a feddés nagyon szigorú, és Azellát csakugyan némi igazságtalanság érte. Mégis, miért keseredett el és miért oly nyakas ? Nem kellene=e keresztény létére tudni az igazságtalanságot eltűrni? Azella minden bizonnyal jó kereszténynek tartja magát, félek azonban, hogy megcsalja önmagát, mert nem 3*
