Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

31

méltó, becsületes papok azok, akiket nem tudsz elviselni és örülsz, ha ennek a tisztség* nek valamelyik viselője oktalanságot követ el. Igen, neked nagy megkönnyebbülésed volna, ha minden pap ostoba és könnyelmű volna. Ezt szeretnéd és bebeszéled magadnak, hogy így van,- ami azonban bensődben van és ítéletedet irányítja, rejtett titok számodra.

8.

Azt lehetne gondolni, hogy mikor a halállal szemben állunk, színigazat mondunk. Én nem akarom tagadni. Bizonyos azonban, hogy a színlelés sokszor halálos ágyunkon sem hagy el és az önámítás nem távozik el tőlünk. Ha például valakinek lelkiismeretét nagy igazságtalanság, csalás, hamistanuságtétel, igaztalan vagyon terheli, nagyon gyakran bűnének beismerése és jóvátétele nélkül hal meg, mert mint köztiszteletben álló férfiú nem tudja elviselni, hogy emlékezetét megbélyegezzék. Más valakit halálos ágyán nyugtalanság fog el, és ezért a vallás vigasza után vágyódik. De mégis nehezen tudja magát rászánni, hogy papot hívasson és így lelki aggályáról az emberek tudomást szerezzenek, mert mit is szólnak hozzá szabadgondolkozó elvtársai és