Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

29

a bűnös megtérését váró fogyhatatlan remény» nek szelleme, azé a szereteté, mely még az ellenséggel szemben is megőrzi a jóakaratot és jót tesz vele. Ami itt az apostolokkal tör» tént, ezerszer megismétlődik az életben. Ha megsértenek minket, bosszúért lihegünk és nem vesszük észre, hogy bosszúvágyunk milyen lelkületnek a szülötte. Úgy gondoljuk, hogy meg kell torolnunk a rajtunk esett sérel» met, szabad folyást engedünk gyűlöletünknek és a pusztítás szellemére hallgatunk. A bosszú» álló nem tudja, milyen a felkülete, de semmiesetre sem tanítványa annak, aki nem azért jött, hogy életet pusztítson, hanem hogy életet mentsen.

6.

A szomszéd hathatós segítséget nyújtott szenvedő embertársának. A szóbeszéd nem marad el : Teheti, van miből — mondja az egyik — ,- tényleg sokat adott, máskor nem ilyen bőkezű — mondja a másik — ,• jól tudja, miért teszi — szól a harmadik — ,- fiatal éveiben másra költötte el a pénzét — így a negyedik — ,• most fog ám sokat tartani magáról — így az ötödik. Mindenki leszólja a jótékonyságát. De senki sem talál kivetni valót saját beszédén és nem